Milyen a Virágos-hegy télen?

Részletek

Erdőzerevátumok a Bakony–Balaton UNESCO Geopark területén 2.

A Keszthelyi-hegység keleti részén, Balatonederics fölött, a zöld és piros turistajelzésen kapaszkodhatunk föl a dolomitból és mészkőből álló Virágos-hegyre. A meredek kaptatón felfelé való kapaszkodásért kárpótol bennünket a kilátás a Tapolcai-medence bazaltvulkáni tanúhegyei és a Balaton felé. Ha közvetlen környezetünkre tekintünk, akkor vegyesen fenyőket és lombhullató fákat látunk; az erdő és a lakott terület határán pedig itt telelő madarakat figyelhetünk meg. Széncinegék és szajkók garázdálkodnak itt, egy-egy nagy fakopáncs is hallatja hangját, fáról-fára szállva. Nagyobb vadakat – vaddisznót, szarvast, őzet – nem valószínű, hogy látunk, ők inkább a védettebb részekre, biztonságba húzódnak. Jelenlétükről azonban tanúskodnak hóban hagyott nyomaik – a nyomolvasók nagy örömére.

A zöld jelzésen dél felé fordulva jutunk el az erdőrezervátum rengetegébe (figyelem, a kijelölt útvonalról letérni nem szabad, az állomány fokozattan védett magterület!). Sajnos az ezredfordulóig tartó intenzív gazdálkodás mély nyomokat hagyott az erdőben – kevés természetes akadályba, vagyis magától kidőlt fába ütközünk. A szakemberek ígérete szerint beletelik jó pár évtizedbe, vagy inkább évszázadba (?), mire ismét igazi őserdei körülmények között túrázhatunk itt. Addig is ennek az át-, pontosabban visszaalakulásnak a részesei lehetünk: megszemlélhetjük, hogyan hódítja vissza magának a természet a helyet, amit anno „elraboltunk” tőle...