A 19. század „Másfélmillió lépése”, avagy Rómer Flóris bakonyi kalandjai


A tágabb értelemben vett Bakony talán első tudós leíróját is köszönthetjük a kalandos életű katona, tanár, festőművész, szenvedélyes kutató, egyházi főméltóság, tudós és egyszerű apát Rómer Flóris személyében, aki ugyanolyan hévvel hajtotta ki padból a szabadba természetrajzi óráin a líceumi diákokat, mint ahogy vállvetve harcolt katonatisztként az elnyomó császári seregek ellen az 1848–’49-es szabadságharcban. Ismerjük a magyar régészet és műemlékvédelem atyjaként is – de ki is volt ez a bámulatos, virágzó lángelme?

romer arcai 021–4. kép: Rómer Flóris, vagy ahogy korában hívták: Flórián. Közhelyes az ezer színben tündöklő személyiség kifejezés, esetében azonban velőtrázóan igaz. Forrás: 1. Hatvany Lajos Múzeum/hatvanymuzeum.net, 2. Wikipédia, 3. Pozsonyi Kifli/pozsonyikifli.sk, 4. Magyar Kurír/magyarkurir.hu

Ezt meghatározni lehetetlen és talán felesleges is. Olyan hihetetlen széles spektrumban tanult és dolgozott, hogy az szinte felfoghatatlan. Rendkívül gazdag életútját – akár csak az előző „Ember és táj” cikkben Lóczy Lajosét – képtelenség e rovat keretei között megfelelő mélységben és méltó módon ismertetni, így inkább életének egyik meghatározó és egy legendás könyv alakjában is megörökített szakaszára fókuszálunk: Rómer egy tényleg egészen elképesztő és kalandokban már addig is jócskán bővelkedő életút delén – 44 évesen, a győri gimnázumi tanárként –, 1859. augusztus 10-án fogta magát, és útra kelt, hogy bejárja a Bakonyt…

Itt kezdődne a történet. Azonban ahhoz, hogy jobban megértsük a mű születését, fel kell idézzük életének fontosabb állomásait. Rómer Flóris 1815. április 15-én született Pozsonyban, de nem ezen a néven: Rammer Ferenc Szerafinként (anyakönyvi bejegyzés szerint Franciscus Seraphicus Rammer) látta meg a napvilágot, jómódú iparos szülők gyermekeként, egy német anyanyelvű családban. Édesapja Ferenc, Bécsből települt Pozsonyba és ott cipészműhelyt és üzletet nyitott, majd 1810-ben feleségül vette Vetsera Annát, akitől három gyermeke született.

A szülők gondosan nevelték és taníttatták gyermekeiket, Flórist szülei papnak szánták, aki így 1830. október 16-án a Szent Benedek-rend tagja lett, és ekkor vette fel a Flóris nevet. Rendkívül sokat és gyorsan tanult, és gyakorlatilag minden tudományágba – lehetőleg jó mélyen – beleásta magát, amivel csak kapcsolatba került, az ősnyomtatványoktól kezdve a hittudományon át a geológiáig. Számos helyen diákoskodott, a bakonybéli bencés apátságban Guzmics Izidor (reformer teológus, író, nyelvész) szárnyai alatt tanult kb. 1833-tól 1834-ig, ekkor volt a Bakonyban először huzamosabb ideig. Az itt töltött viszonylag rövid idő – bár minden bizonnyal hosszabb-rövidebb ideig többször megfordult itt – történetünk szempontjából jelentős esemény, ugyanis végleges „bakonyi mérgezést” jelentett a folyton tudásszomjtól senyvedő ifjú Rómernek, és jelentősen hozzájárult az e cikk témáját adó könyv megszületéséhez. Ehhez persze nemcsak a Bakony elbűvölő tájai jelenthettek töltetet, hanem az itteni bencések oktató, nevelő munkája is, ami úgy tűnik, jól működött a nyíltszívű és érdeklődő ifjúság körében. A könyvben erről így ír: „Föl is használtuk szabad óráinkat a terjedelmes erdő minden irányában való bebarangolására. Mondhatom, kedvesen lepett meg bennünket a bükkösöknek az a sajátsága, hogy a csalit és bokor a majdnem örökös árnyék miatt nem tenyészhetvén, a fák alját egészen tisztának találtuk s mind ezért, mind pedig mivel a csordák az ágakat mindenütt egyenlő magasságra rágták le, köröskörül jómesszire elláthattunk. Valóban elragadó ezen eredeti színfalak közt, hogy ott a fát, csalánt, gombát gyűjtő emberekből és vie: kolompolás közt legelő marhákból oly változatos csoportok tűnnek föl szemeink előtt, mintha megfordított távcsövön néznénk. A Kertes-, Fehér-, Hegyes- és Odvaskő nevű óriás sziklák — melyek Szent István idejében a gazdag apátság határait képezték, ma pedig részben a hatalmasb szomszédok határain jóval belől fekszenek — továbbá a Kőris-, Som- és Gáthegy, valamint az időjósló Tönkölös gyakran valának csütörtöki kirándulásaink végpontjai. Készítettünk pálcikákból malmokat, melyeket a sokszor rakoncátlan Gerence csendes hullámira bíztunk; sütögettük önösszvehordta száraz ágak parázsa alatt a Bakony fő terményét, a jó lisztes burgonyát, mig Vilmos bátyánk, magányunk pátriárkja, nagy hírű méhésze, eleven naplója — kirándulásainkban társunk és vezetőnk — kis mozsara durrogtatásival a százszoros visszhangot készteté feleletre. Rákásztunk saját készitményű varsával, eprésztünk, vargányásztunk és hosszú kirándulásinkból visszatérve, többnyire a páratlan szépségű hármas forrás terebélyes bükkjei alatt nyugodtunk meg”. Miután teológiai, bölcsészeti, tanári, majd bölcsész doktori képesítést is szerzett, alapvetően természetrajzot oktatott líceumi – lényegében gimnáziumi – diákok számára, lehetőség szerint kint a terepen. Szerzetesi és papi hivatása ellenére teljesen újszerű és haladó gondolkodású oktató-nevelő munkát végzett, ami az elképesztő tudásával karöltve kivívta a diákság tiszteletét és rajongását. Még a szabadságharc előtt többször járta Bakony és Balaton vidékét is, ahol áldozott a festészet szenvedélyének, illetve mindezek mellett – ahogy szinte egész életében folyamatosan – tudományos kutatómunkát is végzett.

romer katonaA reformkor és a szabadságharc eszméi nem hagyták hidegen, Rómer a forradalmi események miatt elhagyta a tanári katedrát. Erről így írt: „A haza parancsolt – előbb önkénytesnek, majd rendes utásznak csaptam fel és elhagytam a kolostort, a fényes udvari szolgálatot, hogy a pozsonyi kaszárnyában magyar király katonái közé közlegényképpen beálljak”. Jól jelzi Rómer elszántságát, szenvedélyét és alázatát (ne felejtsük el, hogy alapvetően egy apátról beszélünk), hogy egy nagyon kényelmes, jól jövedelmező nyugodt élet várt volna rá, melyet egy csapásra feladott az elveiért. Bevonulása előtt komoly közéleti, oktatói és tudományos karriert épített ki, és más főúri családok gyermekei mellett József főherceg (József nádor fia) tanítója és nevelője is volt! A szabadságharc bukása után elfogták, és börtönbe zárták a századosi rangban leszerelt tudóst. Öt évig raboskodott (eredetileg nyolc évre ítélték), és a rács mögött sem hazudtolta meg magát. Töretlen hitét, érdeklődését és lelkesedését nem veszítette el a börtönévek alatt sem: komolyan trenírozta elméjét, matematikai, mérnöki és geodéziai tanulmányokat folytatott, festett, rajzolt kézműveskedett és franciául is tanult. Már szinte „hollywoodi” magasságokba emelve rabságának történetét, még egy könyvkötőműhelyt is kialakított a cellájában, sőt, kartonból börtönének makettjét is elkészítette, melynek falára rájegyezte 107 fogolytársa nevét! A makett a vasbilincseivel együtt a 19. és 20. század

5. kép: Rómer Flóris – vagy ahogy akkor hívták Római Ferencz – katonaruhában
a szabadságharc alatt. Forrás: Rómer emlékév weboldala/romer2015.hu

fordulója környékén még megvolt a pozsonyi városi múzeumban. Végül 1854. április 24-én Ferenc József császár és Erzsébet hercegnő házassága alkalmából amnesztiával szabadult. Szinte egyből ismét Bakonybélben találja magát, ahol – a börtönbüntetés miatt tilalmakat szenvedett el, és folyamatosan megfigyelték – egy beadvány segítségével végül sikerült megfelelő állást találnia.

Győri gimnáziumi tanárként éri a történetünk szempontjából meghatározó 1859-es esztendő. Mint már említettük, ezen év nyarának végén, őszének elején járja be a Bakonyt és tágabb környezetét. Ezen expedíció élményeiből, megfigyeléseiből születik meg a több kiadást megélt „A Bakony, Terményrajzi és régészeti vázlat” című legendás műve. Az expedíció során több mint félezer kilométert tesz meg gyalog és kocsin többnyire egyedül, nem túl barátságos körülmények között, mivel azon a nyáron szinte folyton esett az eső. Azért nyár végén – és nem korábban – indult útnak, mert egy beígért látogatást kellett tennie régi barátjánál, szakmai mentoránál, Ipolyi Arnoldnál Zohoron, aki igen nagy hatással volt rá, lényegében miatta tette le végül a voksot a régészet mellett.

expedicio utvonala
6. kép: A Rómer-féle bakonyi expedíció útvonala. Forrás: Előadás, OMgK Magyar Tudós Emléknap, Budapest, 2015. február 25., Rómer Flóris természettudományos munkássága, előadó: Czibula György elnök, Bakonyalja Barátai Egyesület


Bár több utazó, és/vagy tudományos érdeklődéssel felvértezett ember járt a Bakonyban előtte is (Bél Mátyás, Kitaibel Pál, Richard Bright, Francois Sulpice Beudant), és papírra is vetette tapasztalatait, gondolatait, mégis a Rómer-féle expedíciót és az ebből született könyvet tekinthetjük az első igazán komoly tudományos leírásnak, mely ezt a térséget taglalja. Már csak azért is, mert Rómer kifejezetten bakonyi tematikájú utazást tett, és öntötte mindezt könyv formájába. Az ő Bakony tájlehatárolása teljesen más, jóval tágabb, mint amit ma például a tájkataszter Bakonyként fogad el. Azon persze a végtelenségbe nyúló vitát lehetne folytatni, hogy mely tudományról beszélünk, melynek berkein belül elhelyezhetnénk e munkát, mert tulajdonképpen egyik se. Egy természettudományos, főleg földrajzi ihletettségű, és a tollat jól forgató, rettentő kíváncsi, hívő ember leíró jellegű munkája, amiben nagyon sok fontos kulturális örökséget is feldolgozó infromáció, tudásanyag is fellelhető. Nincsenek benne hosszú sorokban idegen szakszavak, de él velük a szerző, ha kell. A kifejezetten földtani leírásoknál például találkozhatunk velük: „A pénzige (numulit) képlet, valamint a hippuritmész, főkép a Bakony dereka körül mértföldekre terjed. A régiebb meszek a Liasképlethez, jelesen pedig, a dachstein — és az ezeket rendesen beburkuló adnethi rétegekhez tartoznak. Balaton felé — Nagy-Vásonynál és Köveskálnál — az alsó Triasképlet mint kagyosmész számtalan kövületekkel találtatik; mint tarka homokkő pedig — werfeni képletek — leginkább Örs táján lelhető fel.”.

lapok 700
6–8. kép: A könyv első kiadásának címoldala és tartalomjegyzéke. Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár/Magyar Elektronikus Könyvtár/mek.oszk.hu


További érdekessége a könyvnek, hogy az két tematikus részből áll: az első, kisebbik terjedelmű rész a „Bevezetés”, mely hat fejezetben taglalja a Bakony földrajzát, beleértve a társadalomföldrajzi leírást is, tehát komplex földrajzi munka. A második rész – több mint tízszerese az elsőnek – azt a harminc levelet jelenti („Szünnapi levelek”), mely Rómer Ebenhöch Ferenc koroncói lelkész barátja számára írt leveleit tartalmazza. A leveleken még meg sem száradt a tinta, de már médianyilvánosságot is kaptak, ugyanis még a könyv megjelenése előtt megjelentek a Győri Közlöny hasábjain, valószínűleg még az expedíció alatt, mivel az elsőt még 1859. szeptember 11-én közölte az újság a 73. számában. A kor technikai lehetőségei mellett ez igen bravúros teljesítmény volt, már csak azért is, mert Rómer nem a szűkre szabott szövegeiről híresült el, és nem pár soros sürgönyöket írt. Az első kiadás tehát 1860-ban jelent meg (gondoljunk bele, hogy ez még ma is – nemhogy akkor! – elképesztően gyors kiadást jelent, hisz egy év sem volt arra, hogy megírják, szerkesszék és kinyomtassák) és azóta hat kiadást élt meg, a legutolsót 2013-ban. Az eredeti mű elérhető az interneten.

levelek egyben
9–10. kép: Csupa első: fent az első levél első közlése a Győri közlöny 1859. szeptember 11-i számában. Alul pedig ugyanaz másképp: a könyv első kiadásában az első levél első oldala. Forrás: fent: Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér weboldala/edok.gyorikonyvtar.hu, lent: Országos Széchenyi Könyvtár/Magyar Elektronikus Könyvtár/mek.oszk.hu

A rövid, de rendkívül jelentőségteljes bakonyi expedíciót követően tovább folytatódtak Rómer kalandjai (a teljesség igénye nélkül): mint elkötelezett kutató, bejárta az országot, valamint Európa nagy részét, egyetemi archeológia tanár lett, őre a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának, alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, a nagyváradi római katolikus püspöki palota híres, húszezer kötetes könyvtárának és még hosszan sorolhatnánk. 1889. március 18-án tért örök nyugalomra Nagyváradon.

Felhasznált Irodalom:

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum Kézikönyvtár/arcanum.com
• Wikipédia
• Kulik Emil: Rómer Ferenc Flóris élete és működése, Országos Széchenyi Könyvtár/Magyar Elektronikus Könyvtár/mek.oszk.hu
• Előadás, OMgK Magyar Tudós Emléknap, Budapest, 2015. február 25., Rómer Flóris természettudományos munkássága,
   előadó: Czibula György elnök, Bakonyalja Barátai Egyesület
• 
A turulmadár nyomán - turul.info