Élet a jégpáncél alatt

Részletek

Hazai édesvizeink télen szegényesnek tűnő állat- és növényvilágot mutatnak. Néhány víziállat elbújik a hideg elől – az ok a rájuk leselkedő veszélyekben keresendő, amiről lentebb szólunk. Vizeink szerencsére nem képesek fenékig befagyni: ez jó lehetőséget teremt pár merészebb faj számára, hogy aktívan hozzájáruljon ennek a téli világnak az életéhez.
A vízinövények is ki vannak szolgáltatva ezeknek a zord körülményeknek. Több megoldás is van „fegyvertárukban”: vannak fajok, amelyek feladják az aktivitást és tavaszig nyugalomba vonulnak – annyit azért még megtesznek, hogy magjaikat elszórják előtte. Mások, amelyek nem „álmosodnak el”, a jég ablakain mutatják meg életjeleiket – apró kis levegőgyöngyeiket – a jégtábla alján vagy magában a jégben. Igen: ez oxigéntermelés, még ha takaréklángon is működik is ilyenkor. Az állatok közül legfőképpen a „hidegvérűek” – amelyek nem rendelkeznek állandó testhőmérséklettel – feladják a téli aktivitás lehetőségét és elálmosodnak, velük szemben azonban a „melegvérűek” állandó hőmérsékleten tartják a testhőjüket, így aktívak maradnak.
Sok állat a félelmetes körülmények miatt a túlélés legegyszerűbb módját választja: apró petéik várják a tavasz melengető napsütését. Persze vannak „lázadók”, akik csak azért sem hajlandóak arra, amire a többiek: őket nem riasztják a mostoha körülmények.
Mit tesznek a nagyobb testű állatok? A legtöbbjük beássa magát, és ott várja a nélkülözés végét. Persze itt is vannak kivételek! A halak közül a süllő és a csuka ilyenkor lassabbak, de aktívabbak, mint társaik. Igazi ritkaságszámba ment az Egyesült Államokban egy csuka és egy sügér jégbe fagyott torzójának látványa, amit az alábbi videóban lehet megtekinteni:

Menyhalaink (alul balra) sem maradhatnak ki: ők ezt a szokatlan időszakot választották életük lényeges epizódjainak lepörgetésére. Amikor melegvérű társaik felengednek, ők akkor vonulnak le a színről. E faj jellemző testtömege itthon 1 kg körüli, míg Európa északi államaiban ez kb. 20 kg. A halak többsége azonban „takaréklángon él”, ami azt jelenti, hogy nem táplálkozik, keveset mozog. A Balatonon talán legismertebb a gardák esete (alul jobbra), amelyek „elvermelnek” a legmélyebb helyeken, nevesül a Tihanyi-félsziget környékén: ezt használták ki az ottani halászok a gardafogások alkalmával.A halak ebben az időszakban nem csupán a természet zord körülményeinek vannak kitéve: a szennyezett vizekben az oxigénhiány halálos veszélye leselkedik rájuk. A szokatlanul meleg tél nyugtalanságot okoz nekik, túlpörgeti őket és utódaikat. Ezért sokkal többet lesznek betegek, mert agyonhajszoltak, már csak a táplálékkeresés miatt is. Ezért mondhatjuk azt, hogy egy keményebb tél többet használ az állat- és növényállománynak, mint egy enyhébb – bármilyen furcsán is hangzik ez... (Forrás: divecenter.hu)